Fórumok
| Yami Club :: Fórumok :: Írók :: Kardfogu |
|
<< Előző téma | Következő téma >> |
| Versek és egyéb szösszenetek | ||
|
Moderátorok: Nigayami
|
| Szerző | Üzenet | ||
| Kardfogu |
| ||
  Regisztrált tag #4 Regisztrált: Mon Nov 29 2010, 10:53PMLakóhely: Budapest Üzenetek: 118 | Csuklyás, fekete köpönyegemben állok a sötét sarok árnyai közt. Innen figyelem óvón kiket szeretek. Mikor úgy érzem szükségük van rám, kilépek a fényre. Ám sokszor csalódottan veszem tudomásul, hogy nincs rám szükségük. Visszalépek hát magányomba és elmerülök a sötétség ölelésében. | ||
| Vissza az elejére | | ||
| Kardfogu |
| ||
| Regisztrált tag #4 Regisztrált: Mon Nov 29 2010, 10:53PMLakóhely: Budapest Üzenetek: 118 | A pokol bugyrait járom és üvöltök, mert mást nem tehetek. Tűröm a fájdalmat és reménykedek egy jobb és boldogabb jövőben. Ám a kitartásom egyre csak fogy és fogy... | ||
| Vissza az elejére | | ||
| Kardfogu |
| ||
| Regisztrált tag #4 Regisztrált: Mon Nov 29 2010, 10:53PMLakóhely: Budapest Üzenetek: 118 | Szeretnék... Szeretnék a párna lenni, mit magányodban átölelhetsz! Szeretnék a váll lenni, mire bánatod öntheted! Szeretnélek átölelni mikor szomorú vagy és csókommal boldogságot csepegtetni szívedbe! | ||
| Vissza az elejére | | ||
| Kardfogu |
| ||
| Regisztrált tag #4 Regisztrált: Mon Nov 29 2010, 10:53PMLakóhely: Budapest Üzenetek: 118 | Erdő mélyén egy tigris szenved. Ordít, üvölt! Lelkét felemészti fájdalmának kínja. Se közel, se távol ki enyhíthetne gyötrelmén. S a rengeteg csak zeng tovább őrjöngésétől. Mellkasát szaggatja, hogy kitéphesse eleven szívét. De kudarcot vall, mint mindennel, mibe életében belefogott. Magányában várja a megváltó Halált, ám az továbbra is késik és késik... | ||
| Vissza az elejére | | ||
| Kardfogu |
| ||
| Regisztrált tag #4 Regisztrált: Mon Nov 29 2010, 10:53PMLakóhely: Budapest Üzenetek: 118 | Találkozunk, megismerünk, szeretünk. Mikor már azt hiszük élünk, elveszítjük. Nem tehetünk mást, elfogadjuk. Lelkünk őrjöng, üvölt, mert a fájdalom lángjai emésztik el! Szívünk legmélyén kicsi fiókba zárjuk érzelmeinket. Eleinte recseg-ropog, mert mi benne van, kitörni vágyik! Kulcsra zárjuk és szerelmünknek adjuk, abban a reményben, hogy egy nap majd kinyitja. Reményen kívül csupán bánatunk marad, melyet mosolyunk mögé rejtünk. Idővel a remény elszáll, a kicsi fiók sem zajong már, lelkünk megnyugszik és csak néha hullajt pár könnycseppet... | ||
| Vissza az elejére | | ||
| Kardfogu |
| ||
| Regisztrált tag #4 Regisztrált: Mon Nov 29 2010, 10:53PMLakóhely: Budapest Üzenetek: 118 | Első csók Szemedbe néztem, s te az enyémbe. Tekintetünk találkozott, s megláttam lelked tükrét. Közelebb hajoltam, s ajkam ajkadhoz ért. Simogatta, cirógatta, s Te viszonoztad. Kezem mozdult, átölelt, s Te közelebb engedtél. Nyelveink őrülten vívták párbajukat, s az eufória hatalmába kerültünk. Szerelmünk pecsétje érződött ajkunkon, s kimondtuk egymásnak; Szeretlek! | ||
| Vissza az elejére | | ||
| Kardfogu |
| ||
| Regisztrált tag #4 Regisztrált: Mon Nov 29 2010, 10:53PMLakóhely: Budapest Üzenetek: 118 | Lelkem mélyén angyalka sírdogál, a remény már messze jár. Kezén, lábán bilincs, szeretve már régóta nincs. Kesereg, mert elveszett, nincs kinek mondja; Szeretlek! Felnéz, de csak sötétséget lát, a halál sem hoz megváltást. | ||
| Vissza az elejére | | ||
| Kardfogu |
| ||
| Regisztrált tag #4 Regisztrált: Mon Nov 29 2010, 10:53PMLakóhely: Budapest Üzenetek: 118 | Küzdelem Küzdelem ellenséggel, küzdelem baráttal, küzdelem szeretteimmel, küzdelem önmagammal. "Ki vagy? - kérdezik. "Harcos!" - válaszolom. "Miért küzdesz?" "Azért, kit mindennél jobban szeretek!" Remegve ülök sötét sarokban, Fegyverem markomban. Lihegve kapkodom a levegőt, még nem értem el Őt! Fekete árny közelít felém, vajon újabb küzdelmet hoz vagy reményt? Fejem félre fordítom, felkészülök, s pengém előhívom. Testem magától mozdul, szívem megzúdul. Megint harc, de kié lesz az arc? Csuklya lehull, szemem kitágul. Eljött hát legnagyobb ellenem, önmagam néz szembe velem. Küzdelmünk heves és erős, de vajon ki kit győz? Átgázolok mindenkin és mindenen, mert azért küzdök, ki számomra mindenem. A harcunknak vége, kardomon vére. Vagy sajátom, nem tudom. Körbe tekintek, s összehullok. Még mindig távol van, kiért csatáim vívom. Könnyem csordul, arcom tenyerembe temetem, nem látom, hogy mozdul a tetem. Felnéz, s rám mutat, "Sosem lelsz kiutat! Mert kit szeretsz, eldobtad!" | ||
| Vissza az elejére | | ||
Powered by e107 Forum System
Az oldal tartalmai védettek, eltulajdonítása jogi következményekkel jár! | Designed by Angelus Design