Fórumok
| Yami Club :: Fórumok :: Fanfic verseny :: Kihívás 2014 Tavasz |
|
<< Előző téma | Következő téma >> |
| Változhat az ember?! (Noémi) | ||
|
Moderátorok: Nigayami
|
Ez a téma zárolva |
| Szerző | Üzenet | ||
| Nigayami |
| ||
Nigayami   Regisztrált tag #1 Regisztrált: Sat Nov 27 2010, 08:36PMLakóhely: Etyek Üzenetek: 638 | Írta: Balázs Noémi Fandom: saját Műfaj: yaoi Szereplők:saját karakterek Készült: A Yami Club 2014 Tavaszi kihívására Korhatár: 18 Történetről röviden:Az újra kezdés néha jó de ha folyton újra kell kezdened az már kezd zavaróvá válni főleg ha semmi jót nem hoznak az új dolgok. Nathan elérte azt a pontot hogy neki már mindegy hova mennek úgy is mindenhol ugyan az várja ám tévedett…nem is kicsit. Berobbant az életébe Chris…és nem túl pozitív módon. Így Nathan döntött és kivételesen ő változtatott nem csak hozzá állást,hanem külsőt és személyiséget. És hogy ez az új Nathan mit ér el? Hát az majd kiderül de annyi biztos Chrisnek fel kell kötnie a gatyáját ……. Egyéb:Nemi erőszak,trágár beszéd Nigayami Szunaka Kaya Rain Szina | ||
| Vissza az elejére | | ||
| Nigayami |
| ||
| Nigayami Regisztrált tag #1 Regisztrált: Sat Nov 27 2010, 08:36PMLakóhely: Etyek Üzenetek: 638 | Vérző orral sétálok haza az iskolából..... Már megint elkaptak a héten már másodjára és még csak kedd van. Hát igen.....ez az én szerencsém. Olyan az életem, mint az a nyuszikás vicc....ha van rajtam sapka azért ha nincs akkor azért vernek meg. Nathan vagyok 17 éves....rövid szőke hajam van, ami mindig a viccelődés és beszólások középpontjában van a jég kék szemeimmel együtt. Elég vékony testalkatom van így sokszor kapok verést....de már nem sokáig hisz nem sokára itt az idő egy újabb költözésre. Apuval élek egyedül....anyu meghalt mikor 6 éves voltam. Nagyon megrázta aput így a munkájába temetkezett.....építész mérnök így mindig oda költözünk ahol épp a munkája van. Még sosem töltöttünk 3 hónapnál többet egy helyen.....mindig új iskola,új emberek.....minden költözés egy újrakezdés. Eddig még egyszer sem bántam....sosem tudtam beilleszkedni sehol sem szerettek és barátaim sem voltak sehol és itt sem változott semmi. Nekem megváltás, ha elmehetek innen....már két hónapja minden nap megvernek és már kezdek kifogyni a magyarázatokból hogy miért nézek ki így. Ahogy meglátom a házunkat már tudom hogy megyünk holnap. Csak akkor van itthon ilyen korán ha bejelenti hogy pakolja megyünk. Belépek a házba és már látom is a dobozokat. - Szia apu- üvöltöm majd egy rakat doboz és papír közül elő kerül. - Szia kicsim. Mennünk kell. Kaptam egy új munkát. Holnap reggel már ott kéne kezdenem. Sajnálom - hajtja le a fejét látom hogy tényleg sajnálja de én egy kicsit sem. - Semmi gond megyek pakolni - mosolygok rá és csak ekkor tűnik fel neki hogy vérzik az orrom. - Mi történt? - jön oda mellém és elkezdi tapogatni az orrom, hogy nem-e tört el. - Nyugi apu semmi gond. Csak elbambultam és neki mentem egy ajtónak.....de semmi komoly- mosolygok ő pedig látszólag elhiszi az egészet. Gyorsan fel megyek a szobába nehogy meggondolja magát és tovább faggasson. Nincs sok cuccom csak pont annyi ami három- négy dobozba bele fér. A tancuccaim beledobálom a már oda készített dobozba. A ruháimat meg az ágyneműt egy másikba majd az éjjeli szekrényemről anyu képét az ébresztő órámat és a kis lámpámat a harmadikba és kész is vagyok. Már rég megtanultam hogy ne pakoljak ki mert nincs értelme. A dobozokat megfogva megyek le a kocsihoz majd segítek apunak. - Te már kész is vagy?- kérdezi meglepetten. Minden egyes alkalommal eljátssza ezt pedig tudja jól hogy mindig ilyen gyorsan végzek. - Igen- sóhajtom majd mikor mindennel kész vagyunk beülök az anyós ülésre. Miután mindent még egyszer ellenőrzött és bezárt apu is beül mellém és elindulunk az új hely felé. Zene a fülembe és neki állok tanulni. Úgy félóra elteltével mikorra mindent elintézet....kivett a suliból, felmondta az albérletet és lefoglalta a következőt oda ad egy prospektust. Meglepetten nézek rá eddig ilyen még nem volt....kiveszem a fülest. - Ide megyünk? - mutatom fel a lapot. - Igen...egy nagyon jó hely szeretni fogod-mosolyog rám. Na ezt mondjuk kétlem de vannak még csodák.....mondjuk ha itt is maradnánk az is az lenne. Kinyitom és lapozgatni kezdem.....igaza volt apunak ez egy nagyon jó környék pontosabban az elit negyed. Tök jó itt is kifogok lógni a sorból...lesz ok amiért lehet utálni az új srácot. A lakó övezethez tartozik egy elit gimnázium is... nem is tudom addig oké hogy jó tanuló vagyok de itt biztos elég nagy az elvárás.... *** Négy órán keresztül autóztunk....nem is tudom hány városon keresztül de végre megérkeztünk. - Holnap be kell iratkoznom igaz?- kérdeztem miután kipakoltunk....már amennyire szoktam. - Igen már beszéltem az igazgatóval...várni fog-mondja majd valami kaja félét kezd csinálni. - Én nem vagyok éhes megyek aludni. Jóéjt-meg sem várom a választ csak fel megyek és bedőlök az ágyba. Gyomrom hangos korgással adja tudtomra hogy ma még semmit sem ettem...de nem érdekel nincs erőm semmihez. Pár percnél több nem is kellett hogy elaludjak. **** Reggel nyúzottan ébredtem. ...ami nem meglepő mostanában. Alig alszok éjszakánként....vagy alszok csak olyan felületesen, hogy nem tudok pihenni..... Na ez az én nyomorom. Körbenéztem a házban egész szép eddig ez a legcsaládiasabb....tetszik. Valamit bekaptam gyorsan majd össze szedtem az irataimat és irány a suli. Az igazgató egész kedves nő, mindent elmondott és gyorsan elintézte a papírokat, hogy minél hamarabb kezdhessek. Már holnap kezdhetek, így ma át kell néznem miből mennyire vagyok lemaradva.... Ahogy kifele tartottam a kapuban megláttam az iskola nagymenőit. Gyomrom görcsbe rándult....elkell mennem mellettük és tuti hogy kifognak szúrni. Eszembe jutott az is hogy megvárom míg becsöngetnek de nem lehetek ilyen nyuszi...Mélylevegőt vettem és szinte láthatatlanul próbáltam kiosonni mellettük mikor egyikük elkapta a karom. - Ide nézzetek fiúk. Újonc van a suliban-röhögött fel. Lehajtott fejjel álltam....hátha így nem leszek nekik érdekes. - Hmm....cuki kislány lenne nem?- vágta oldalba az egyik magas rövid fekete hajú a mellette álló barna hajút. Tök jó itt is kezdődik..... - Hagyjátok már békén szerencsétlent- húz magához a barna hajú. Így közelebbről nézve látszik, hogy milyen kidolgozott felsőteste van. Fel néztem rá hálás tekintettel és meleg barna szemeivel találtam magam szemben. A lábaim is megremegtek...még nem találkoztam ilyen karizmatikus, rendes pasival. - Hogy hívnak?- mosolyog rám. - Nathan- motyogom zavartan. - Szia én Chris vagyok ez a fasz itt mellettem Ian- mutat a fekete hajura. -Ő pedig...- aki elkapott közbe vág. - Betudok mutatkozni.....Oliver vagyok-hajol meg előttem színpadiasan. Bólintok majd hátrálni kezdek és mivel senki sem tart vissza gyorsan elindulok haza. - Mi van Chris csak nem akarod megdugni?- hallom még ahogy Oliver röhögve megkérdezi. Kíváncsi lennék a válaszra de nem állok meg. Mint valami bomba úgy robbanok be a házba. Teljesen összekavart ez az egész.....hihetetlen hogy valaki kedves volt velem....és amit kérdeztek tőle. Vajon igaz lehet? Mondjuk nagyon jól néz ki és kedves is.....úgyhogy nem nagyon bánnám. Ohh ja igen elfelejtettem említeni hogy meleg vagyok. Még nem voltam pasival de egy ideje tudom hogy valahogy nem a lányok mozgatják meg a fantáziám. *** Másnap egy furcsa izgatottsággal kezdtem készülődni....Nem is tudom valahogy szeretnék még találkozni Chrissel....mondjuk a haverjai nélkül de nem akarok túl sokat nekem egy- két futó pillantás is elég lenne. És igen a kapuban már megint ők állnak.....nagyon jól néz ki ma is. Egy kék kockás halászgatya és egy fehér póló van rajta amiben pont látszik kidolgozott felső teste. Esküszöm ilyen jó pasit még sosem láttam.....még a meleg pornó újságban sem. Na jó mély levegő és szépen elsétálsz mellettük. Aha persze....mintha úgy lenne ahogy elképzeltem. Már megint elkapták a karom....ez lassan megszokás lesz? De most kivételesen Chris volt aki gyengéden megfogott és vissza húzott. - Szia-köszönt rám egy észveszejtően szexi mosollyal. - Szia- köszönök vissza....és áh dehogy vagyok zavarban..... - Körbe vezesselek?- néz szemeibe. Úgy érzem ez nem igazán kérdés volt....inkább kijelentés. - Hát ha nem okoz gondot –mosolyodom el. - Minek akarod pesztrálni…ha megakarod húzni tedd meg és kész…..- morran fel Oliver. Van egy olyan érzésem hogy valahogy nem különösebben kedvel….. - Pofa be Oliver….- mondja ingerülten Chris és elindul a suli felé. - Ne is foglalkozz vele….egy hülye gyökér- sóhajtja és kinyitja előttem az épület ajtaját. Köszönet kép rá mosolyogtam és bementem. - Nos ez itt az ebédlő…- indul el azt egyik folyosón én pedig követem. Lassan minden fontos dolgot megmutatott a könyvtárat amiről csodálkoztam hogy tudja hogy hol is van,a tanárit az igazgatóit. Végül mikor már épp megköszönném hogy körbevezetett kinyit előttem egy ajtót. Kicsit furcsállom de belépek. - Ez itt a kémia szertár…- lép be ő is majd becsukja maga mögött az ajtót és neki dől. Érzem hogy itt valami nem stimmel de mit is tehetnék…lássuk be sokkal erősebb nálam. - K…köszönöm hogy megmutattad az iskolát- motyogom idegesen. - Ugyan….semmiség –mosolyodik el és bezárja az ajtót. Ne ne ne…..én ezt nem akarom…..itt is az első napon már megvernek. Utálom ezt az egész helyet. - Ne csináld…..kérlek. Nem tettem semmit amiért meg kéne verni-könyörgök neki amit már nagyon régóta nem tettem hisz nem volt értelme agyatlan bunkókkal tárgyalni de ő másnak tűnik hátha megúszhatom…mindent meg kell próbálnom. - Megverni? Egy ilyen édes kis pofikát…..ugyan dehogy- mosolyog rám és elém lépve végig simít arcomon. De…de ha nem akar megverni akkor mit? Csak nem? Ne….. ne így…ne itt….. - Ha csendben maradsz és nem ellenkezel akkor finom leszek veled- vigyorog a képembe majd nyakamhoz hajol és belecsókol. Halkan felsóhajtok de rögtön meg is bánom hisz ezt bátorításnak vette és az itt lévő asztal felé kezdett tolni. - Ez egy fogadás igaz? Akkor viszont nem kell megdugnod. Elmondhatod magadról….világgá kürtölheted és én is azt fogom mondani csak ne tedd meg….- kérlelem. Ez az utolsó esélyem ha ez nem hat akkor semmi sem…..és én nem akarom így elveszteni a szüzességem még akkor sem ha tetszik is Chris. - Okos fiú vagy….ez tényleg egy fogadás csakhogy tényleg tetszel és megakarlak dugni… - mosolyog rám gonoszan. Leveszi a felsőm és az asztalra lök. Hangosan nyekkenek fel ahogy hátam az asztal lapra vágódik. Egy pillanatig még levegőt sem kapok de ez őt nem érdekli. Szinte letépi rólam a gatyát és az alsómat. Tiltakoznék….ellökném…behúznék neki egyet de a józan eszem még nem ment el. Nem akarom feldühíteni még az is lehet hogy igazat mondott hogy ha nem hangoskodok akkor finoman fog velem bánni. Ezt viszont csak egy féle képen deríthetem ki….méghozzá ha csenden leszek és nem tiltakozok….na de azt azért ne várja hogy még viszonzom is ezt…. Tagomhoz hajol és nem is vacakol sokat rögtön a szájába vesz és intenzíven szopni kezd. Minden erőfeszítésemre szükségem van hogy ne nyögjek fel erre az érzésre…..Nem játszadozik velem túl sokáig amint tagom kemény lesz azonnal belém nyomja egyik ujját és lassan mozgatni kezdi bennem. Ezt már nem bírom csendben eltűrni…..fel nyögök és halkan sóhajtozom. Ez az érzés….. nincsenek rá szavak,még így is hogy akaratom ellenére történik ez az egész hihetetlen de élvezem. Hogy lehetek ilyen mocskos? Tiszta kurvának érzem magam. Egy könnycsepp gördül le az arcomon mikor kihúzza az ujját és egy határozott lökéssel belém hatol. Igen fáj de nem ezért könnyezem…egyszerűen szánalmasnak érzem magam….még élvezem is ezt az egészet ő pedig csak megaláz és kihasznál. A plafont bámulom egész idő alatt….egy hangom sincs de mikor elélvez bennem felnyögök és én is elélvezek. Nem mozdulok….csak fekszem tovább. Ő kihúzódik belőlem begombolja a gatyáját majd önelégült mosollyal ott hagy. Ahogy kiteszi a lábát a helyiségből erőt veszek magamon és felöltözöm. Haza akarok menni és senki sem állíthat meg. Félve kilépek a szertárból és hallom ahogy röhögve meséli a haverjainak hogy igaza volt és még élveztem is. Itt a vége nem bírom tovább kirohanok az épületből és haza felé veszem az irányt. Beérve a házba feltör belőlem a zokogás. Csapkodok és tombolok nem bírok leállni kárt akarok tenni valamiben,valakiben. Itt a vége valami elpattant bennem és elborult az agyam. Letusolok és felöltözöm magamhoz veszem a pénzem és elmegyek a legközelebbi bevásárló központba. Veszek fekete hajfestéket,fekete körömlakkot és a ruha boltba is bemegyek. Haza fele már két szatyorral tartok. Fekete farmerok, pólók és pulcsik és pár füzet amibe rajzolhatok és ceruzák hozzá. Itt a vége nem érdekel hogy ki mit gondol, mostantól senki sem tapos el és senki sem fog nekem gátat szabni. Haza érve bezárkózok a szobámba és kipakolok. Bemegyek a fürdőbe és miután elolvastam hogy is kell befesteni a hajamat fogok egy ollót és elkezdem levágni. Egy egész jó rövid hajat tudok magamnak vágni amit utána be is festek feketére. Amint kész vagyok elégedetten nézek a tükörbe. Igen sikerült, egy cseppet sem emlékeztet a régi énemre ez egy új Nathan. Miután eldöntöttem magamban hogy mostantól meg fogom változtatni az élethez való hozzá állásomat és a viselkedésemet lehasalok az ágyra és rajzolni kezdtem. Mindig is szerettem rajzolni de anyu halála után abba hagytam mert ez volt a mi közös programunk mindig együtt rajzoltunk és olyankor mindig vidám volt. Most pedig emlékezni akarok rá hogy milyen volt hogy mennyire nem szeretne ilyennek látni. Úgyhogy rajzolni kezdtem….észre sem vettem hogy mikor fáradtam el annyira hogy elaludtam csak reggel a telefonom ébresztője keltett. Nem gondolkodtam túl sokáig hogy most ki keljek vagy nem. Most nem játszhatom el azt hogy egy-két napot itthon töltök és elbújok. Ez most más lesz…Pár perc alatt felöltözök és elindulok a suliba. Egy fekete tornacipő van rajtam ez a mániám….imádom a tornacipőket. Ehhez egy fekete farmer és egy fekete kapucnis felső. A kapucnit még a suliba menet felveszem hogy ne lásson senki sem. Nem kell nekem felhajtás se semmi ám a kapuban már a megszokott csapat áll és felém néznek. Mikor elmegyek mellettük már nyúlna Chris a karom után de megragadom azt és kicsavarom. Ilyenkor hálát adok az önvédelmi tanfolyamnak amin részt vettem. Teljesen ledöbben mindenki és csak kikerekedett szemekkel néznek. - Te meg mi a francot csinálsz?- nyöszörgi Chris ahogy a karját a hátához nyomom úgy hogy fájjon is neki. - Ne nyúlj hozzám még egyszer…- morgom magamat is meglepve…még sosem hallottam magamtól ennyire elszánt és dühös hangot. Egy laza mozdulattal a térdhajlatába rogyok amitől a földre rogyik. Látom ahogy a haverjai elindulnak felém. - Még egy lépés és eltöröm a karját- mondom határozottan majd Chris füléhez hajolok. - Remélem élvezted a tegnapit mert hogy ezek után megkeserítem az életed az biztos….- suttogom majd a földre lököm és besétálok a suliba. Nem nézek senkire nem érdekel senki csak is az hogy végre békén hagyjanak és élhessem az életem ám ez nem ilyen egyszerű az egyik szünetben bevágódik mellém az egyik osztálytársam. - Hello láttam mit csináltál Chrissel reggel. Nagyon király vagy…már megérdemelte hogy valaki helyre tegye-vigyorog a képembe. Már láttam a mai nap folyamán egy hiperaktív gyerek aki folyton vigyorog és pörög. - Nem azért tettem hogy „király” legyek-suttogom magam elé. Még annyira sem méltatom a gyereket hogy rá nézzek. - Persze tudom én de akkor is jól helyre kellett már rakni…eddig még senki sem mert vele ujjat húzni így most te kivívtad a suliban a tisztelet. Amúgy én Sam vagyok-mosolyog rám és a kezét nyújtja. Nincs ehhez kedvem…. - Nathan- morgom és kis idő után észre is veszi magát. - Sajnálom nem akartalak zavarni –szabadkozik majd már el is tűnik mellőlem. Remek az egyetlen embert is elüldöztem aki barátkozni akart volna. Gratulálok Nath….ezt meg csináltad. Ugyan így telnek a napok lassan egy hete hogy ide járok és azóta minden nap találkozok Sammel. Rendes srác és kitartó…minden nap oda jön mellém bárhol vagyok és mesél nekem….nem érdekli hogy ha nem figyelek rá vagy nem válaszolok a harmadik nap után már azt vettem észre hogy mellettem ül. Chrissel nem nagyon találkoztam azóta a reggel óta kerül engem és a közelembe sem jön. Ha meglát a folyosón inkább megfordul és elmegy egészen máig. Látom ahogy pont felém közeledik és esze ágában sincs elmenni mellettem így hát én fogom magam és indulok el az udvarra ez lett a kedvenc helyem az egész iskolában itt általában senki sem keres főleg mert tilos ide kijönni tanítási idő alatt. Most viszont itt sem úsztam meg Chris megelőz nyúlna a karomhoz de végül még sem teszi…ohh szóval emlékezetes jelenetet rendeztem. - Nath beszélnünk kell –kezd bele nagy nehezen a mondandójába. Mivel elém állt nem tudok tovább menni. Hát jó akkor beszélgessünk. Felemelem a fejem és lehúzom a kapucnit…látom ahogy megdöbben a látványra ő még nem látta az új frizurámat és hajszínemet mint ahogy szinte senki sem. - Miről akarsz velem beszélni? –morgom mélyen szemeibe nézve. Szinte látom rajta mennyire zavarban van de össze szedi magát és mély levegőt vesz. - Arról ami akkor ott történt a kémia szertárban. Nagyon hülye voltam nem kellett volna ilyet tennem de…de nem volt más választásom egy fogadás volt. Ha nem megyek bele az egész iskolai életemet baszhatom. –suttogja majd lesüti szemeit. Hát igen egy fogadás,mekkora ereje is tud lenni annak hogy ki mit gondol rólad. - Választás mindig van….és te elbasztad –adom tudtára röviden a vélemény és épp kikerülném de nem hagyja. - Igen tudom és megbántam….nagyon nagy fasz voltam akkor ott de rá kellett jönnöm hogy tetszel nekem és ezért is fáj ennyire hogy bántottalak- motyogja. Ohh lehet hogy még el is hinném ha a régi Nathan állna itt de én már nem az vagyok…azóta nem. - Te is tetszettél nekem de sosem hittem volna hogy ilyet teszel velem. Megerőszakoltál,megaláztál és összetörtél. És itt vége a történetnek…nem akarok veled többet még beszélni sem úgyhogy hagyj békén. –morgom és kikerülve őt eltűnök az egyik mellék épület mögött. Bármennyre is erősnek érzem magam ez meg hatott egy kicsit. - Még nincs vége….bebizonyítom hogy nem olyan vagyok mint amilyennek meg ismertél-üvölti utánam ez nekem sok nem bírom tovább. Lecsúszok a fal mentén és rágyújtok…igen most szoktam rá,valahogy megnyugtat és könnyebb elviselni a dolgokat. Chris igazat mondott innentől nem volt megállás üzeneteket kaptam a telefonomra reggel és este is….ne kérdezzétek honnan tudja a számom,fogalmam sincs. Egy-egy boríték a szekrényemben és mindben bocsánatkérés. Nem hinné az ember de még a huszadik levélben is lehet másképp elmondani hogy mekkora seggfejnek érzi magát. Ez után jöttek az ajándékok….apróságok néha virág a kedvencem, a legjobb minőségű ceruzák és rajzlapok. Nem tudom honnan szerzi az infót de nagyon jól csinálja olyan dolgokat kapok tőle amikre álmomban sem számítanék és mégis ott vár a postaládában szinte minden nap. Hiába mentem oda hozzá az első két nap után és üvöltöttem le a fejét nem használt. - Chris most már elég az sms-ekből a levelekből és az ajándékokból. Elegem van ebből hagyj végre békén!!!- üvöltöm bár be kell valljam jól esnek a dolgok mert tudom hogy sokat fáradozhatott rajta hogy megtudja rólam mindezt de ez egy cseppet sem változtat a tényen hogy egy fogadás miatt tette ezt velem és arra nem is gondolt hogy ez nekem mekkora fájdalmat fog okozni lelkileg. - De hát nem tetszenek az ajándékok vagy mi a baj? Mi rosszat teszek én csak próbálom neked bebizonyítani hogy milyen is vagyok valójában. –mondja kétségbe esetten és szemeiben könny csillan amit csak is én veszek észre hisz csak is én ismerem milyen az mikor belűről mardos a fájdalom mégis titkolod. - De tetszenek és pont ez a gond hogy ha ilyen a valódi éned akkor ezt tartogasd másnak- mondom határozottan egyre jobban belejövök a hetek alatt. - Ha nem ez kell neked akkor mégis mi? Nem értelek. Kedves vagyok ajándékot küldök de neked még ez sem elég. –húzza fel magát ezen az egészen. Ennyire nem lehet hülye hogy ne vegye észre mi is kell egy embernek….de ezek szerint tényleg nem tűnik fel neki. - Te akkora seggfej vagy…..kurvára nem úgy kell megszerezni egy embert hogy meg veszel neki mindent amire vágyik- suttogom egyre elveszettebben de mikor látom a szemében a tanácstalanságot folytatom. - Nem a pénz kell hanem a törődés nem az ajándékoktól fogod levenni az embert a lábáról hanem mondjuk azzal hogy nem kötsz rá fogadásokat hogy esetleg felvállalod és nem abban a hírben fogsz állni hogy a suli legnagyobb nőcsábásza aki bárkit megkaphat. Értesz már?- kérdezem de nem várom meg a választ egyszerűen ott hagyom magára az új ingókkal. Emésztgesse csak és hátha észhez tér és össze szed egy normális kapcsolatot…..nem velem. Nekem ez nem kell túl sok fájdalmat okozott és távol kéne tartanom magamtól mert túlságosan is vonz…. És megfogadta a tanácsomat másnap reggel mikor kiléptem a kapun vele találtam magam szemben. - Jó reggelt. Hogy aludtál? –mosolyog rám kezében egy pohár kávéval. - Jó reggelt. Szarul mint mindig….te?- sóhajtom és elindulok a suli felé. - Én sem túl jól. Hoztam neked egy kávét, ha jól tudom így szereted. –adja a kezembe a poharat. Bele kortyolok és nem túl nagy meglepetés hogy pontosan így szeretem. Kevés tejjel két cukorral. De persze ez sem az olcsó sarki kávézóból van hanem valami flancos helyről de be kell hogy valljam nagyon finom. - Igen így szeretem. Köszönöm. –mondom. Majd meg állok és ránézek. - Mit csinálsz?- kérdezem. Pontosan tudja hogy mire is gondolok. Mit keres itt? Miért csinálja ezt? - Igazad volt tegnap- sóhajtja. – Tegnap megmondtam Olivernek és Iannek hogy mekkora faszok voltunk azzal a fogadással és hogy én megakarlak hódítani erre kiröhögtek én pedig behúztam nekik és elküldtem őket melegebb éghajlatra- suttogja. Na jó ez most meglepett nem hittem hogy az emberek tudnak változni de lehet hogy ő képes rá? - Szeretnék tiszta lappal indulni nálad már ha eltudnád felejteni hogy mi történt és adni nekem egy második esélyt- néz a szemeimbe. - Nem tudom elfelejteni…..hatalmas kárt tett bennem de megpróbálhatok még egy esélyt adni-sóhajtom. A bennem lévő kis hang egyre hangosabban üvölti hogy hülye vagyok és hogy ne tegyem de sajnos túlságosan is szeretném hogy ez igaz legyen. Látom az arcán a kettős érzelmet hogy fél hogy mivel nem tudom elfelejteni a dolgokat a második esély sem lesz könnyű számára és az örömöt is látom hogy nem küldtem el és hagytam itt. Egy hét telt el mióta Chris megkapta a második esélyt azóta minden reggel kapok egy sms-t és ott vár a kapuban egy kávéval. Bekísér a suliba egészen a tan teremig és csak akkor hagy magamra amikor becsengettek. Szinte minden szünetben felkeres és velem tölti az időt még akkor is amikor nem vagyok túl kommunikatív állapotban. Ja és az ajándékok sem maradhatnak el de most már nem postán jön hanem személyesen adja oda őket és olyanokat kapok amiket akkor tudott meg mikor egy-két dolgot meséltem magamról. Miden nap haza kísér és este lefekvés előtt is kapok egy sms-t. Olyan mintha tényleg megváltozott volna de nem tudom semmi komolyat nem tett még nyilvánosan. A környékünkön már többször megpróbálta megfogni a kezem de az iskola közelében soha azt hiszem ez neki túl nagy falat…. Sam folyamatosan ott van a nyakunkban és oltogatja Christ. Chris pedig hagyja mert úgy tudja hogy a barátom így mindent elvisel. Apu meg ismerkedett egy nővel akivel úgy látszik komolyabbak a dolgok így lehet hogy itt maradunk. - Jó reggelt. Hogy aludtál?- puszil arcon Chris mikor kilépek a kapun és már a kezemben is a jól megszokott kávé. - Jó reggelt. Pont úgy mint mindig- sóhajtom. Hát igen az alvási szokásaim még mindig nem változtak sőt csak rosszabbá vált. - Értem…- mondja szomorkásan és megfogja a kezem. Ma reggel hagyom. Olyan egyedül érzem magam és vágyom rá. Ennyit talán még én is megérdemlek. Ahogy közeledünk a sulihoz elengedi a kezem és zsebre teszi. Még a kapuban meg állok és felé fordulok. - Sosem fogsz megváltozni….még a kezemet sem tudod fogni az iskola közelében- morgom majd beviharzok a terembe. Ma nem is látom szinte egyáltalán. Nem jön utánam sehova. Azt hiszem túlságosan is megszoktam hogy itt van mellettem. Viszont mikor kilépek az iskolából meglátom a kapuban engem vár és az a tekintet amivel néz….szinte magához vonz. Mikor elé érek mély levőt vesz. - Nem fogom hagyni hogy miután ennyit elértem nálad most mindent elveszítsek-suttogja majd ajkaimhoz hajol lassan és szenvedélyesen megcsókol. Átkarolja a derekam és magához húz. Egy pillanatig azt sem tudom hírtelen hogy hol is vagyok csak is ő lebeg körülöttem. Átölelem a nyakát és ugyan olyan szenvedéllyel megcsókolom. - Ez elég bizonyíték rá hogy fel merlek vállalni?- kérdezi és ahogy körbe nézek látom hogy a fél suli minket néz és az én válaszomra vár mindenki. - Igen az- suttogom és ő újra ajkaimra mar de ez már hosszabb csók és érzelem teljesebb. El sem merem hinni hogy ez megtörtént. - Szeretlek- suttogja majd –Szeretem-üvölti el magát és a kariba kapva megpörget. Halkan nevetek rajta nyakát átkarolva. Nos két hete vagyunk hivatalosan is együtt. Az alvás gondjaim is javultak….mikor mellettem alszik akkor nem ébredek meg,nincsenek rémálmok és kipihented ébredek ennek ellenére viszont eddig még semmi komoly sem történt közöttünk…pedig én már jobban akarom mint ő. De azt monda akár hányszor csak szóba kerül hogy ezt most nem rontja el. Nem fogja elkapkodni. Teljesen megértem és ezért becsülöm is. Ő az aki bebizonyította számomra hogy tud az ember változni hogy érdemes néha újra kezdeni vagy második esélyt adni. Ez volt az ő második esélye és nem szúrta el. Nekem pedig ez volt a megújulásom….többet már sosem leszek olyan mint amilyen voltam de lélekben ugyan az maradtam egy új életszemlélettel és viselkedés móddal. Nigayami Szunaka Kaya Rain Szina | ||
| Vissza az elejére | | ||
Powered by e107 Forum System
Az oldal tartalmai védettek, eltulajdonítása jogi következményekkel jár! | Designed by Angelus Design